tornasz-berki.jpg

Az első csókra emlékszünk. Minden további csókot ehhez mérünk, ehhez viszonyítunk. Így van ez az első hírrel is. Amit először hallunk valamiről, azt bizony elhisszük. Így történt ez Berki bokájánál is.

Az információk tömegéből az a viszonylag kevés válhat hírré, amelyiknek hírértéke van. Egy számunkra teljesen új információ rendkívül magas %-ban határozza meg a későbbi véleményünket. Szinte beég a tudatunkba, mint az első csők meghatározó élménye.

Az első benyomás tehát mindent visz, nemcsak a személyes találkozás alkalmával, hanem a hírek feldolgozásánál és értelmezésénél is. Ha tehát cégünkről, vagy éppen magunkról megjelenik egy rágalmazó, hazug, hamis, vagy álhír, bizony nagyon nehéz helyzetben vagyunk, hogy megváltoztassuk. Mit tehetünk? Cáfolunk, és ismét cáfolunk, majd megint cáfolunk.

Néhány nappal ezelőtt a tornász olimpiai bajnok Berki Krisztiánnal történtek borzolták a kedélyeket: Berki egy gyakorlatot követően rosszul érkezett a talajra, a bokája kifordult.

Ez eddig szinte nulla hírértékű eset, nézzük, hogyan lett ebből címlapsztori. Először is, nagyon fontos, hogy a felröppenő hír valahogy morzsájában, de kapcsolódjon ahhoz, amit eddig már a témáról tudott a hír befogadó közvélemény. Berki Krisztián, London olimpiai bajnoka az utóbbi években vállsérüléssel küszködött, néhány versenyen nem indult, vagy nem a képességei alapján végzett, a riói olimpiáról is lemaradt, rossz 2015-ös vb-szereplését követően nem is indult el a pótkvalifikációs versenyen. Vagyis azt, hogy Berki Krisztián megsérülhet, tudjuk.

A bombahírhez kellett egy furcsaság: Berki emelt szintű érettségijén történt az eset. Ez máris egy remek fogódzó, hiszen a most zajló emelt szintű érettségik rengeteg családot értintő téma. A tornász egy a rengeteg érettségiző közül.

A következő érdekes elem az ellentmondás: miért is kell egy olimpiai bajnoknak érettségizni tornából? Nos, ez olyan vadhajtása a magyar sokat szidott felvételi rendszernek, hogy bizony rögtön alkalmas arra, hogy mindenki felkapja a fejét.

Ehhez hozzájön a bulvármédia néhány apró trükkje: mentő (pedig csak átbiceg a szomszédos Sportkórházba), reccsenő boka, valós, a sportoló által is posztolt, valós fotó felhasználása a dagadt bokájáról, és a kulcsmomentum: a kiszivárogtatott videófelvétel a rosszul sikerült talajra érkezésről: máris kész a horrorsérülés sztorija! A szori kerek, minden adott hozzá, hogy igaznak gondoljuk!

Berki Krisztián pedig azóta sem csinál mást, ül a telefon mellett és mondogatja: nincs semmi komoly bajom. Nincs problémám az érettségi rendszerrel. Nem a mentő vitt el. Nem reccsent a bokám, stb. stb.

De mi, az Első, Biztos és Megdönthetetlen értesülésünk birtokában (amit fotó, mozgókép, a kerek sztori apró mozzanatai hitelessé tettek a fejünkben) csak csóváljuk a fejünket: „miért kell ezt letagadni?”

Miért gondoljuk ezt? Sajnos a cáfolat szinte soha nem annyira ütős és érdekes, mint az alaphír. (ha igaz, ha nem). Persze tudom, az olvasó kivétel. Mert az olvasó nem dől be az aljas bulvártrükknek és rá nem hat z elsőként hatott hír információ mindent elsöprő ereje. Elég a sztori továbbéléséhez az összes többi honfitárs vélekedése.

Kép forrása

0
Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

öt × 2 =