Ma már mindent a közösségi médián keresztül intézünk. Itt jelenik meg a részvétnyilvánítás is. A közösségi média alapvetően változtatta meg életünket. Sokkal közvetlenebb, egyben sokszor felszínesebb ajtót tárunk mindennapjainkra. Amikor a Motorhead Lemmy Kilmister temetését élőben közvetítette a Youtube-on, 2016-ban, azzal magyarázták, hogy szerették volna, hogy minden rajongó leróhassa kegyeletét a zenész előtt. 2019-re a temetések élő streamingje komoly piaccá váltaz Egyesült Államokban, már megjelentek olyan szolgáltatók, akik kifejezetten temetések élő streamingjére kínálnak technológiát, mint a Oneroom. De a változás nem áll meg: a gyász és a szeretteinktől való búcsúzás online megújítására több startup is alakult az utóbbi időben.
Mindig a család, a közvetlen hozzátartozók posztja az első!
Hiába tudjuk, hogy egy számunkra kedves, vagy általunk ismert személy elhunyt, meg kell várjuk a család posztját a részvétnyilvánítással, illetve a halál említésével. Ameddig a család nem szólal meg, nem nyilváníthatunk részvétet sem a közösségi média felületeken. Van olyan eset, amikor esetleg tudomást szerzünk a halálesetről, de illik megvárni, hogy a család, akinek akar, szólhasson, ő értesíthesse a közvéleményt, a barátokat, az ismerősöket a halálesetről. A részvétnyilvánítás ez esetben várhat. Fontos, hogy a közvetlen hozzátartozók posztolhassanak először. Ez régi szabály a vállalati és intézményi kríziskommunikációban is. Például egy munkabalesetet követően sem nyilatkozhatunk addig az elhunyt kilétéről, amíg a család erre engedélyt nem ad. A közösségi médiában ez a virtuális engedély maga a hír közzététele, az első megszólalás.
Részvétnyilvánítás: tarts mértéket!
Érdemes mindig átgondolni, mennyire személyes kapcsolatunk volt az elhunyttal, illetve a gyászolókkal. Ez főképpen ismert emberek gyászhíreivel kapcsolatosan kell nagyon alaposan átgondolni és fő szabályként elfogadni: ha nincs erős személyes kapcsolatunk az illetővel, visszafogottan illik csak megnyilvánulni. Hazánkban Zelena András tanatológus foglalkozik a gyászfeldolgozás és a közösségi média kapcsolatával. Kutatásai rámutatnak arra: a gyászoló számára nagyon fontos segítség lehet a gyászfeldolgozás folyamatában a gyász közösségi oldalakon való közzététele. Sokaknak a kiposztolás sokkal könnyebb, mint a veszteség szóbeli közlése, mert a szóbeli közléssel újra megéli a szeretett személy elvesztésének fájdalmát.
A halál méltóságához azonban a mértéktartás illik. Ha tisztességgel és tisztelettel szeretnénk megemlékezni valakiről, csatlakozzunk a gyászhírt megosztó sajtóhírhez, de még inkább nyilvánítsunk részvétet sms-ben, privát üzenetben, telefonon. Rengeteg kifejezési formája lehetséges együttérzésünknek. Nagyon fontos, hogy ez az együttérzés az érintettekhez és az érintettekről szóljon. Öncélú és ezért kerülendő a saját hírfolyamunkra feltenni egy megemlékező posztot.
A temetés napján is légy visszafogott!
Emlékezetes közösségi média-botrányok kötődnek a temetőhöz. Lippai Marianna motivációs tréner temetői posztját követően került kereszttűzbe, végül törölte Facebook-profilját. Nem illik bejelentkezni a temetőből, kiposztolni a sírcsokrot vagy a koszorút. A temetői szelfi is tiltólistás. Schobert Norbert Benke László temetéséről posztolt szelfijével számos dühödt kommentet szerzett. Fontos, hogy együttérzésünket csendben, az elhunyt és a gyászolókra 100%-ban tekintettel fejezzük ki, mindenfajta túlzó gesztustól mentesen.
Bár a gyászhírek közzététele és a részvétnyilvánítások megosztása egyértelműen helyet kapott a közösségi médiában, a halállal, a veszteséggel kapcsolatos évezredes emberi normákat nem rúghatjuk fel. Egy embertársunk gyászát sem silányíthatjuk egyszerű hírré, mely futótűzként söpör végig a hírfolyamokban.
